Az ősember, a szamuráj, és a Shakespeare szonettek - a sokszínű kommunikáció

Kommunikáció. Egyszerű szó, mindnyájan ismerjük a jelentését. Látszólag...

Valójában az egyik legérdekesebb fogalom amely csak létezik. Miért is?

A közvetlen értelme talán tényleg nem bonyolult, információt közölni valakivel, valakikkel.

De a tartalom ami mögötte van....

Ki is közli az információt? Kivel? Mi módon? Milyen minőségben?!

Valójában mióta is létezik kommunikáció? Amióta csak élet van a földön, hisz minden élőlény minden rezdülésével információt közvetít a külvilág felé. Természetesen a mi érdeklődésünk elsősorban az emberi kommunikációra irányul, vegyük tehát azt górcső alá!

Íróként talán a szavakra, azok sokszínű lehetőségére kellene koncentrálnom, s bár azok legegyszerűbb, mégis legváltozatosabb kommunikációs eszközeink, csak a jéghegy csúcsát képezik.

Miközben a beszédet tekintjük elsődleges, sokan kizárólagos kommunikációs lehetőségünknek, ez messze nem egyértelmű. A beszéd mint olyan, a tudatos információközlés alapeszköze, de a kommunikáció ezer más építőelemből tevődik össze. Gondoljunk csak bele, az ember mint egyén, s az ember mint faj egyaránt kommunikált mielőtt megtanult beszélni.

Az ősember a maga egyszerű eszközeivel mindent el tudott "mondani" a külvilág számára.

Szavak híján gesztusai, mimikája, cselekedetei beszéltek helyette. A kardfogú tigris, mikor a kőkori vadász felfegyverkezve rohant felé, azonnal értette, hogy a kétlábú rosszat akar neki. S ha nem volt elég gyors, vagy erős, mikor a dárda a szívébe fúródott arra is rájött, hogy ősapánk éhes és fázik, ezért a húsára és a bundájára pályázik. Mikor a szomszéd barlang szemtelen lakóját fejbe verte a bunkójával, ő is megértette, hogy a zsákmányolt húst nem kívánja megosztani vele. A kőkori hajadon is felfogta midőn a sikeres vadász, mindezen erődemonstrációk után a hajánál fogva húzta maga után a barlangjába, hogy korabeli leánykérés esete forog fenn...

De a ma embere is elmond minden szükségeset születése pillanatától, mikor még nem birtokolja a szavak használatának tudományát.. Mosolyog, gügyög, sír, s a gyakorlott szülő teljesen képben van a kicsi állapotát illetően.

Kommunikációnk építőelmei két fontos csoportra oszthatóak, tudatos illetve a tudatalatti, ösztönös részekre. A fent említett példák az ösztönös, nem tudatos kommunikáció részei, de ezek nem szűnnek meg létezni azután sem, hogy megtanulunk beszélni. Ahogy halad előre az élet, ezek a gesztusok halványulnak, átalakulnak, némelyek felőrlődnek a felvett tudatos kommunikációs eszközök között.

Míg kisgyermekként még sírunk minden apróságon ami fáj, ahogy növünk ezt egyre inkább elnyomjuk, s felnőtt korunkra szinte teljesen elhagyjuk a lehetőségét. A felvett kommunikációs eszközök használata persze nem baj, hisz ezek nélkül akár az ősember gesztusrendszerét alkalmazhatnánk ma is. Szóval kommunikációnk folyamatosan változik, saját életkorunk előrehaladtával, s az emberiség történeti fejlődésével párhuzamosan. A verbális kommunikáció mellett "beszél" az egész testünk, minden gesztusunk, mozdulatunk, arcunk apró rezdülései. A figyelmes ember ezekből rengeteg információt leszűrhet, olykor többet mint a szavakból.

Az ifjú hiába szavalja fejből Shakespeare szerelmes szonettjeit szíve hölgyének, ha közben az orrát túrja, aligha ér célba.... Nem elég a szavakat jól megválasztanunk, testbeszédünknek, gesztusainknak is passzolniuk kell hozzájuk.

A szamuráj kimért mozdulatai, rezzenéstelen arca ugyan szándékoltan érzelmei elrejtését célozzák, környezete mégis számos információra szert tehet ezekből is.Ugyanabból a szenvtelen főhajtásból mestere látja ,hogy tisztelettudó vívót nevelt, ura, hogy eltökélt, hűséges testőrre lelt személyében, s az útszéli banditák is, hogy talán hiba volt elállni az útját és párbajra hívni...

Kommunikációnk hozott, és tanult elemek egyvelege, a pillanatnyi eredmény -hisz itt nincs végeredmény, folyamatosan változó dologról beszélünk- mindezek minőségétől, keveredési arányától függ. Elvileg tükrözi életkorunkat, családi hátterünket, iskolázottságunkat, egyéni műveltségünket.

Elvileg, hisz mindezek módosulhatnak tanult, szándékosan felvett illetve életvitelünk révén automatikusan ránk ragadó elemek hatására.

Ez jó és rossz irányba egyaránt vihet, de a tudatosan épített kommunikáció nyilván annak minőségi javulását célozza.

A módja? Ezerféle lehet.

Valószínűleg azt szeretnénk ha sikeres kiegyensúlyozott életet élhetnénk, normális kapcsolatokkal családban, barátokkal, kollégákkal. Ez szinte elképzelhetetlen jó minőségű kommunikáció nélkül, hisz a a világ legszeretnivalóbb, legjóindulatúbb embere is problémákkal fog küzdeni ha nem tudja magát megfelelően kifejezni.

Igyekezzünk hát...